Az intézet története

Az intézet alapítása

A magyar királyi gróf Tisza István Tudományegyetem Orvoskarát 1918-ben alapították. Bár a Kar vezetői mindent megtettek annak érdekében, hogy a képzést minél hamarabb beindítsák, az orvostanhallgatók kémiai tanulmányaira, megfelelő előadó tanár hiányában, először csak az 1921/22. tanévben kerülhetett sor. Ekkor a Kar meghívta Hatos Gézát a pallagi (debreceni) Gazdasági Akadémia Kémia Intézetének tanárát az orvosi kémia oktatására. A felkérésnek Hatos Géza úgy tett eleget, hogy hetente két alkalommal másfél-másfél óra előadást tartott a Dél-magyarországi Közművelődési Egyesület (DEMKE) termében. A gyakorlatokra a Pallagon lévő laboratóriumban került sor hetente egy alkalommal. A szervezés nehézségeire utal, hogy az előadások csak november 3. után kezdődtek el. A diákság a gyakorlatokat gyéren látogatta, amit azzal indokoltak, hogy az utazás sok idejüket veszi el, és ráadásul a fűtetlen vasúton (a villamos elődjén) még meg is fázhatnak. Verzár Frigyes, az Orvostudományi Kar dékánja átlátta az oktatás nehézségeit, és 1921. december 15-én kelt levelében javaslatot tett egy önálló Chemiai Tanszék felállítására a kar keretein belül. Ennek szellemében az Orvostudományi Kar Tanácsa XII. rendes ülésén 1922. március 17-én döntött az Orvosi Vegytani Tanszék visszamenőleges hatállyal történő létrehozásáról. A Tanszék számára, az Orvosi Fizika Tanszékkel megosztva, a DEMKE épület I. emeletén biztosítottak egy szobát.

Az oktató és kutató munka megszervezése

Az Intézet rangjára emelt szervezeti egység vezetésére 1922-ben Dobi Géza, a Budapesti Közgazdasági Egyetem magántanárának pályázatát fogadták el, különös tekintettel arra, hogy a jelölt jártas volt a byochémiai kutatásokban, ami az orvosképzés szempontjából különösen fontos biológiai szemléletet biztosította. Dobi Géza debreceni karrierje nem tartott sokáig, mert 1923-ban tanszékvezetői kinevezést nyert a Közgazdasági Egyetemre, így egy év után visszatért Budapestre. A megüresedett intézetvezetői helyre kiírt pályázatot Bodnár János, a Ferenc József Tudományegyetem docense nyerte el, aki korábban a mezőgazdasági kémia iránt érdeklődött, azonban újabb munkáit az enzymologia területén végezte. Bár Bodnár János 1923-ban a szegedi és a debreceni Tudományegyetemen is nyilvános rendes tanári kinevezést kapott, ő Debrecent választotta. Egy tanársegéd és három díjtalan gyakornok segítségével az ő vezetésével indult meg az orvostanhallgatók és a bölcsészhallgatók kémia oktatása az 1923/24. tanévben. 1924-ben javaslatára az intézmény nevét Chemiai Intézetre változtatták, azonban 1927-től visszatértek az eredeti Orvosi Vegytani Intézet megnevezésre, amelyet azóta is használunk.

A klasszikus orvosigazságügyi, növényvédelmi, és ásványkémiai kutatások kora 1924-ben az intézet a Bem tér 18/B (régebben Simonyi út 16) alatti hajdani tanítói árvaház épületébe költözött. 1937-ben Bodnár Jánost az MTA levelező tagjává választotta, három tanévben volt az Orvostudományi Kar dékánja, a vészterhes 1943/44. tanévben pedig a Tudományegyetem rektori teendőit látta el. 1945 őszén helyén maradt, sőt számos elmenekült professzortársa helyettesítését is magára vállalta. A II. világháború során az épületet bombatalálat érte, ezért 1945-47 között a kémia oktatása a klinikatelepen lévő elméleti intézetekben folyt tovább. Bodnár János aktívan részt vett a Bem téri épület helyreállításában, ennek köszönhetően 1948-tól itt folytathatta az oktatást és szerteágazó, az orvosigazságügyi, növényvédelmi, dohány- és ásványkémiai területeket felölelő kutatómunkáját. Nyugdíjba vonulása után, 1950-ben munkatársa Straub János egyetemi docens vette át az intézet vezetését, aki 1953-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. Egységesítette a kutatást, és elsősorban az ásványi és gyógyvizek analitikájának fejlesztését helyezte előtérbe. 1956-ban bekövetkezett váratlan halála után Porcsalmi Ilona egyetemi adjunktus kapott ideiglenes
vezetői megbízatást. Az 1957/58. tanévben Szarvas Pál professzor, a Természettudományi Kar Szervetlen és Analitikai Tanszékének vezetője másodállásban látta el az intézet irányítását.

A biokémiai és molekuláris biológiai kutatási irányzatok előretörése

A vezetőváltás nehézségeit Bot György egyetemi docens 1958-ban történő vezetői megbízása oldotta meg, aki 1961-ben egyetemi tanári kinevezést nyert, és ilyen minőségben 1987-ig állt az intézet élén. 1959/60-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) oktatási rektorhelyettese volt. Irányítása alatt az intézet kutatási profilja fokozatosan újra biokémiai jelleget öltött. A szénhidrátanyagcsere, ezen belül a glikogénlebontás szabályozása vált az intézet fő témájává. Bot professzor munkatársai közé tartoztak Gergely Pál, Dombrádi Viktor és Erdődi Ferenc professzorok és Csortos Csilla egyetemi docens.

Gergely Pál egyetemi docensként 1987-ben lett az intézet megbízott igazgatója, és egy év múlva, 1988-ban kapta meg egyetemi tanári és intézetigazgatói kinevezését. 1997-1999 között az ÁOK dékánjaként, 1999-ben a DOTE tudományos rektorhelyetteseként, 2000-2010 között pedig a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségügyi Centrumának tudományos elnökhelyetteseként vett részt az egyetem irányításában.
Vezetésével az intézet tudományos tevékenysége az enzimfehérjék szerkezete és funkciója közötti összefüggés tanulmányozására, ezen belül a fehérje foszforilációt-defoszforilációt katalizáló protein kinázok és foszfatázok vizsgálatára irányult. Gergely Pál 2004-től az MTA levelező tagja, 2010-től az MTA rendes tagja.. 2005-től az Intézet az akkor átadott Élettudományi Központban kapott elhelyezést a Debreceni Egyetem központjában, egy modern építészeti stílusban megvalósított épületben. Itt a XXI. század követelményeinek megfelelő körülmények között folytatjuk munkánkat.

2012 július 1-én az intézet vezetését Virág László egyetemi tanár vette át.

Frissítés dátuma: 2017.07.19.